ETHAN! GYERE IDE! SZERETNÉM, HA MEGISMERKEDNÉL VALAKIVEL!
Kicsapódott a ház ajtaja, és kirohant rajta egy emberi lény. Egy újabb fajta emberi lény. Még sosem láttam ilyet. A lény rám meredt. Én pedig vissza rá. Hirtelen rájöttem, hogy ez egy fiatal emberi lény. Egy gyerek. Méghozzá hímnemű. Hirtelen fülig érő vigyorra húzódott a szája, és kitárta a karját. – Egy kiskutya! – mondta éneklő hangon. Odarohantunk egymáshoz. Levetette magát a földre, hogy felvegyen, én pedig egyfolytában nyalogattam. Egy fiú! Azt hiszem, ezt kerestem, amikor kiszöktem arról az udvarról. Egy ilyen fiút.
